Miért éppen Törökország?

A minap erről beszélgettünk az egyik barátnőmmel, és komolyan elgondolkodtatott. Mielőtt belevágtam a blogba is pontosan tudtam, hogy nem India vagy Egyiptom az a hely, amiről én írni szeretnék. Azonban konkrét okokat nem tudtam sorolni, hogy miért éppen Törökország fogott meg. Nem voltak, és most sincsenek komoly érveim. Azt mondanám, hogy vannak dolgok a világban melyek szimpatikusabbak, vagy ellenkező esetben, ellenszenvesebbek az átlagnál. Ilyen formán pedig úgy tekintek e távoli országra, mint a saját hazámra. (No itt nem arra célzok, hogy szívesebbek élnék ott, mint Magyarországon, csupán nagyon közel áll hozzám az a világ is). Áriákat tudnék zengedezni az érzésről, ami átjár, hogyha gondolatban oda repülhetek, azonban ahelyett, hogy megpróbálnám elmesélni, inkább megmutatom a csodát, ami annyira lenyűgöző.

• Annak ellenére, hogy sokan félnek az ottani terroristáktól, mégis alapjában véve jó a közbiztonság. Előfordulnak merényletek, de semmivel sem többször, mint másutt. 
• Az ott élők abszolút udvariasak és közvetlenek a turistákkal szemben, a magyarokat pedig kiváltképp kedvelik. 
• Nem törődnek azzal, hogy az ember milyen vallású, számukra csak az a fontos, hogy hívők legyünk. Hisz, ahogy ők mondanák: ,,Egy az isten!" 
• Utazás illetve hosszabb Törökországi tartózkodás esetén nem utolsó szempont, hogy csodálatos építményekkel, mecsetekkel büszkélkedhetnek, melyek megnézése fantasztikus élmény. 
• Bár hírhedt a törökök káoszra hajazó vezetési stílusa, mégis sokkal kevesebb balesetről tudunk, mint hazánkban. 
• Rokonnak tekintenek bennünket, így különösen törődnek velünk. Ezt nem kell cáfolni, hacsak nem vágyunk gorombább bánásmódra. 
• Számukra a erkölcs, a család és az elvek abszolút fontosak. Ezért IS nagyon tisztelem őket. Sajnos a legtöbb európai civilizációból kezd kihalni a gerincesség. A férfiak udvariatlanok, a nők ribancosak lesznek. Ellenben a török emberekkel, akik még a régimódi normákat követik.
• Segítőkészek! Nemcsak a külföldiekkel, de gyakorlatilag minden emberrel nagyon előzékenyek és rendesek. Szeretnek segítő kezet nyújtani egy arra rászorulónak.
• Zene terén mindig hatalmasat alkotnak. Aki az előző bejegyzésben megnéztek a Sztárban sztárból beillesztett videót az tudja, hogy mire gondolok: Nem értek egyek Bereczki Zoltánnal és Havas Henrikkel, miszerint ezek a dalok egy erős tíz percig élvezhetők. Éjjel nappal, 0-24-ben tudnám hallgatni őket, mert számomra megunhatatlanok. Persze az ízlés dolgával nem lehet vitatkozni. Azonban a Henrikre még mindig fújok, mióta kijelentette, hogy Tarkan egy töpszli, egyiptomi pincérfajta. Előbb javasolnám neki, hogy nézzen tükörbe. 
• A törökök általában eléggé maguknak való emberek. Mert bár a közvetlen arcukat mutatják felénk, otthon mégis szeretik a magányt olykor. Ezzel gyakorta vagyok én is így. Tehát teljes mértékig tudok azonosulni velük ilyen téren. 
• Istenien finom ételeket esznek. *-* 165 cm és 43 kg vagyok, egy ideje lefogytam, ezért kevesebbet eszem, mint anno, de esküszöm, hogy ha egyszer kijutok oda, végigzabálom a teljes menüt. 
• Gyönyörű a népviseletük, amit már kevesebben hordanak, nekem mégis nagyon tetszik.
• A bazárjaikban csupa nekem való holmit árulnak, és legszívesebbek mindent megtudnék ott vásárolni. Imádom a felesleges, semmire sem jó kacatokat, amik csupán szépek. Minél haszontalanabb valami, nekem annál jobban kell. Egyébként az alkudozás nem az én műfajom, eléggé szemérmes vagyok és ha megadják az árat nem vitatkozom.
• Nagyon vonzónak találom a török férfiakat. Szépek a vonásaik és a sötétebb bőr szerintem gyönyörű.
• A történelmük és a kultúrájuk lenyűgöző, lenne ott mit tanulni. :)
• Több tengerben is lehet fürdeni, ami az olyan ebihalaknak, mint én, igazán kedvező.
• Vannak tevék. Bár nem sokan, de jó belegondolni, hogy bármikor összefuthatok egyel a kertben. :D
• Tea és kávé minden mennyiségben. Mennyien készítik mindkét italt, és én mindkettőért oda-vissza vagyok. 
• Vízipipa! Még sosem próbáltam, ám egyszer biztosan fogom. 

Most pedig lássunk pár képet az országról: